A nyitott kapcsolat legalább annyira vonzó, mint amennyire ijesztő. Egyrészt jó, hogy kötetlen, másrészt mindig ott a kérdés, miért nem vagyok egyenrangú. Miért vagyok csak harmadik? Mikor leszek valakinek az egyetlen nő az életében?
Biztos, hogy ez rossz?
Van olyan helyzet, amikor kiderülhet, vannak vállalható kompromisszumok egy ilyen kapcsolatban is.
Egy nő hosszú keresgélés után vágott bele egy olyan kapcsolatba, amiben harmadik lett és emellett megmaradt az a szabadsága, hogy ő is bármikor kalandozhatott. A tapasztalatai tanulságosak.
Nem akart ilyen kapcsolatot
Eleinte már a gondolat is zavart, hogy olyan pasival jöjjek össze, akinek már van valakije. A társkeresőkön is balra húztam azokat, akik csak szeretői kapcsolatot kerestek. Közben még az is idegesített, hogy ennyi ember él házasságban, miközben én még mindig az igazit keresem.
Romantika igen, elköteleződés nem
Azt is be kellett látnia, hogy a hagyományos kapcsolat nem neki való.
Megtanultam magamról az évek során a sikertelen kapcsolatok, a társkeresők káoszában, hogy valószínűleg a monogám kapcsolat nem nekem való. Ha valaki megpróbál bezárni vagy feleségül venni, akkor elkezdem keresni a vészkijáratot. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem vágyom a romantikára és stabil kapcsolatra.
A sokadik matchre már megadta magát
Egyszer jött egy pasi, aki ugyan nem volt független, de már sokadjára akadtak össze a társkereső appon, így az utolsó matchelés után mégis elment vele randizni.
Tudtam, hogy barátnője van, de azt is éreztem, hogy valamiért mi összeillünk.
Nehéz volt meggyőzni magam, hogy ez jó lehet, azért is, mert egy ilyen kapcsolatban mindig ott van az, hogy semmi esély a közös jövőre és ez akkor is nyomasztó, ha nem szeretnél monogám kapcsolatban élni.
Értelmetlennek tűnt
Persze a félelmek is előjöttek.
Úgy gondoltam, értelmetlen olyannal randizni, aki már foglalt és egy idő után rossz érzés lesz tudni, hogy valaki más is van az életében. De az is lehet, csak aggódtam, hogy lúzernek érzem majd magam, ha egyedül sétálok vissza a lakásomba egy randi után, tudván, hogy ő hazamegy a barátnőjéhez.
Jobb, mint gondolta
Aztán kiderült, ez az egész nem is olyan rossz.
Már néhány hónapja együtt vagyunk és nyoma sincs olyan érzéseknek, amiktől féltem. A kapcsolatunk felszabadult, sokat nevetünk és nincs rajtunk semmilyen nyomás, hogy hogyan kellene továbblépnünk. Persze az, hogy ő nem független, okoz néha nehézségeket a randik szervezésekor, de ez pont helyretesz, amikor kezdenék érzelmileg belebonyolódni. Nincsenek kötöttségek és elvárások, de van romantika és az intimitás.
